Hivatásom

Ha haikuban kellene megfogalmaznom, hogy miért lettem művészetterapeuta, akkor Fodor Ákos szavait idézem, melyek teljes mértékben összecsengnek Jung gondolataival is: legnehezebb azzá válnunk, akik vagyunk (Jacobi, 2009). Én ebben szeretnék segítséget nyújtani a hozzám fordulóknak. Eddigi munkám, hivatásom során éreztem, hogy összművészeti (Gesamtkunstwerk – képzőművészet, dráma, tánc, báb) foglalkozásaim spontán, ösztönösen is önismereti-, feszültségoldó-, identitás keresésben is jótékony hatással voltak csoportjaimra. Ezért szereztem művészetterapeuta diplomát, hogy szakszerűen, tudatosan tudjam alkalmazni régi álmom valóra váltásához: segítő tevékenységet végezhessek gyerekek és felnőttek lelki harmóniájának megőrzéséhez, helyreállításához, gyógyításában, az eszközzel, ami a kezemben van: a művészetekkel.

Felemelő érzés részt venni, vezetni, tanúja lenni annak, hogy a művészetterápia mennyi mindenben segít, működik, a csoport tagjai kiszakadnak a hétköznapokból, ellazulnak, elindulnak saját külső- és belső útjukon, tudattalanból érkező üzeneteket „fognak”, beindulnak lelki folyamataik.

Lóránt Lujza művészetterapeuta, képzőművész, egyetemi oktató vagyok, valamint tánc-, báb-, drámapedagógus, előadóművész. Nemrég költöztem Békésszentandrásra, ahol gyerekkorom csodás nyarait töltöttük nagyszüleimnél; és édesapám, Lóránt János Demeter Munkácsy-díjas, Érdemes művész is már sok éve itthon él és dolgozik.

Évek óta vezetek művészetterápiás-, alkotó-, és dráma csoportokat. Számos (budapesti és salgótarjáni) sikeres kurzust tudhatok magam mögött; jelenleg pedig a Szegedi Tudományegyetemen is oktatom a művészetterápia elméletét és gyakorlatát.

Célom, hogy minél szélesebb körben – először környezetemnek kedvezve – eljuttassam ezt az érzelmileg feltöltő, természetből táplálkozó, különleges önismereti eszközt, amely segítséget nyújthat a problémákkal való megküzdésben, kisebb elakadások-, traumák feldolgozásában, a lelki egészség megőrzésében.